2014. július 14., hétfő

Hétfői kedvencek

A hétvégén szörnyű látvány fogadott bennünket édesanyámmal édesapám sírjánál.
Semmit nem kímélve, tövestől kitépve ellopták a sírra ültetett örökzöld növény szépséget, különlegességet.
Nem sírtam, mert anya helyettem is sírt. Vígasztalhatatlan volt...
Nehéz szívvel végeztünk eddig minden földmunkát a nővéremmel a síron.  Nem tudom leírni milyen érzés megélni, hogy másnak érzéketlenül semmi, az ami nekünk oly fájdalmas, de mégis nagyon fontos.
Szétrombolták....
Naivan mentünk a biztonsági őrökhöz, hogy hátha elfogták a vandálokat, nem tudták kivinni a temetőből a kincseket.
Kedves, megtört kérdésünket, támadással viszonozták. Hol az ültetési és a behozatali engedélyünk? Ilyen is kellett volna néztünk egymásra anyával?!
Kiderült, hogy ők egy autót sem állíthatnak meg kifelé menet. Ők nem rendőrök. Elsorolták a tavalyi lopási statisztikát és azt tanácsolták, csak olcsó növényeket ültessünk.
Itt nem az anyagiakon van a hangsúly.
Valami egész máson, ami a mi értékrendünkkel elképzelhetetlen volt és mégis megtörtént.