2013. május 16., csütörtök

Nyári lak


Képzeljétek én imádok palacsintát sütni :-)
Évek óta tart ez a lelkesedésem és szerencsére mindig van partnerem, aki ill. akik elfogyasztják.
Kicsit monoton, de nekem remek kikapcsolódás, mindig megnyugtat. Akkor csak én vagyok, meg a lapátom, meg a serpenyőm...
Második napja a kisfiam este 9 órakkor szeretne palacsintát enni.
Ilyenkor is elkészítem persze. Már mesteri fokra fejlesztettem, hogy sok tej legyen a tésztában, semmi cukor.....Tölteléknek pedig házi lekvár. Na jó azért hazudnék, ha a kakaó nem kerülne elő :-(
Próbálok küzdeni az édesség ellen!

Nem először futok bele mostanában olyan történetbe, hogy leírtam az álmaimat és megvalósult.
Van aki levélben számolt be nekem ilyesmiről, van akinek a blogján olvastam. Úgy gondoltam én is kipróbálom.
Láttam a Titok című filmet. Vettem belőle a lényeget, hogy amit az agyunk rendszeresen lát, lefotóz azt úgy értékeli, mint egy parancsot. - Ezért nem mindegy, hogy mit gondolunk, mondunk. - Tehát én a napokban megírom a vágyaimat, kiteszem az íróasztalomra és kipróbálom ezt a módszert. Minden nap többször fogom látni és meglátjuk :-)
Beszámolok, majd az eredményről! Ha van kedvetek próbáljátok ki ti is:-)
Végül is mit veszíthetünk ?!