2013. augusztus 30., péntek

Ismét egy tervezői otthon


Nagyon kedves esti programunk, hogy miután elalszanak a gyerekek puszilgatjuk, nézegetjük őket a férjemmel. Ott szoktunk a fejük fölött beszélgetni, csodálni őket.
Már nagyon nagyok!
A kisfiam rendkívül érdeklődő és dolgos. Tegnap óriási segítség volt nekem a konyhában. Rántott húst sütöttünk és olyan tökéletesen forgatta nekem a husit a lisztbe, hogy én csak ámultam.
A szívem azért szokott fájni, hogy egyre többet állnak büntetésben. Egyik egyik sarokban, a másik a másikban. Sajnos eljött a civakodás, veszekedés ideje. Hazudnék, ha ebben nem lenne benne, néha még az ütő mozdulat is a  másik felé.
Emlékszem édesapám szólt ránk, ha veszekedtünk a nővéremmel, hogy ez egy szülőnek nagyon rossz érzés és hagyjuk abba azonnal!
Ezt most már én is tudom.
Tehát állnak a sarokban pár percet ér remélem idővel leülepszik bennük a tanításom.
Tudom, hogy veszekedni is meg kell tanulniuk. Uralkodni az indulataikon is inkább csak a vitatkozás szintjén maradni. Mennyivel jobb azonban amikor puszilgatják egymást, vagy egymást ölelve fekszenek le ebéd után és mint két csibész hancúroznak és próbálnak engem kijátszani, hogy persze már alszanak...
































f.http://nicety.livejournal.com/1388138.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése